Miben különbözik a rendszerszemléletű orvoslás a hagyományostól? Talán a legfontosabb, hogy a szemlélet szerint az egészség NEM a betegség hiánya. Ez az új irányzat arra kíváncsi, hogyan működünk. Ezt vizsgálja, mégpedig fizikai, szellemi és lelki síkon egyaránt. A cél a tökéletes közérzet, a valódi jól-lét.
Hagyományos orvosi megközelítésben a diagnózis felállítása gyakran egyszersmind a terápia végét is jelenti. Elég a tüneteket kezelni, s a beteg már mehet is haza. A rendszerszemléletű orvostudomány mélyebbre ás: az okokat keresi. Igyekszik feltárni: nincs-e hiányunk valamiből, vagy éppen fordítva: nem kapunk-e olyasmit, amire egyáltalán nincs szükségünk. Vitamint, ásványi anyagot, probiotikumot vagy aminosavakat kellene bevinnünk? Esetleg környezetszennyezésnek, nehézfémeknek, baktériumoknak, gombáknak, netán parazitáknak vagyunk kitéve?
Lehet, hogy egyszerű a válasz, lehet, hogy bonyolult. Ha – mondjuk – depressziósak vagyunk, egy antidepresszánstól jobban érezhetjük magunkat. De nem lenne mégis jobb kideríteni, mitől is romlott meg a kedélyállapotunk? Idegrendszeri kémiai kommunikáció zavara miatt? Vagy partnerkapcsolatunkkal van a baj? Netán így, negatívan reagálunk arra, amit eszünk? Esetleg nehézfémek vagy mérgező vegyi anyagok halmozódtak fel a szervezetünkben? Ez a fajta vizsgálódás nyilvánvalóan sokkal nagyobb munka, mint egyszerűen felírni egy antidepresszánst, de az eredmény is sokkal értékesebb.
Az orvosok ma is "megelőzésről" beszélnek. A szűrővizsgálatok egytől egyig valamely betegség korai felismerésére, nem pedig a megelőzésére szolgálnak. A rendszerszemléletű orvostudomány, a rendszermedicina ezzel szemben a valódi megelőzésre törekszik. Ha odafigyelünk a kis problémákra, gyakran megelőzhetjük a nagy bajt. A rendszerszemléletű orvos hozzásegít, hogy kedvünkre élhessünk, hosszú évekre megőrizhessük egészségünket.
2011-09-14 22:13:49
Miben más?
Miben különbözik a rendszerszemléletű orvoslás a hagyományostól? Talán a legfontosabb, hogy a szemlélet szerint az egészség NEM a betegség hiánya. Ez az új irányzat arra kíváncsi, hogyan működünk. Ezt vizsgálja, mégpedig fizikai, szellemi és lelki síkon egyaránt. A cél a tökéletes közérzet, a valódi jól-lét.
Hagyományos orvosi megközelítésben a diagnózis felállítása gyakran egyszersmind a terápia végét is jelenti. Elég a tüneteket kezelni, s a beteg már mehet is haza. A rendszerszemléletű orvostudomány mélyebbre ás: az okokat keresi. Igyekszik feltárni: nincs-e hiányunk valamiből, vagy éppen fordítva: nem kapunk-e olyasmit, amire egyáltalán nincs szükségünk. Vitamint, ásványi anyagot, probiotikumot vagy aminosavakat kellene bevinnünk? Esetleg környezetszennyezésnek, nehézfémeknek, baktériumoknak, gombáknak, netán parazitáknak vagyunk kitéve?
Lehet, hogy egyszerű a válasz, lehet, hogy bonyolult. Ha – mondjuk – depressziósak vagyunk, egy antidepresszánstól jobban érezhetjük magunkat. De nem lenne mégis jobb kideríteni, mitől is romlott meg a kedélyállapotunk? Idegrendszeri kémiai kommunikáció zavara miatt? Vagy partnerkapcsolatunkkal van a baj? Netán így, negatívan reagálunk arra, amit eszünk? Esetleg nehézfémek vagy mérgező vegyi anyagok halmozódtak fel a szervezetünkben? Ez a fajta vizsgálódás nyilvánvalóan sokkal nagyobb munka, mint egyszerűen felírni egy antidepresszánst, de az eredmény is sokkal értékesebb.
Az orvosok ma is "megelőzésről" beszélnek. A szűrővizsgálatok egytől egyig valamely betegség korai felismerésére, nem pedig a megelőzésére szolgálnak. A rendszerszemléletű orvostudomány, a rendszermedicina ezzel szemben a valódi megelőzésre törekszik. Ha odafigyelünk a kis problémákra, gyakran megelőzhetjük a nagy bajt. A rendszerszemléletű orvos hozzásegít, hogy kedvünkre élhessünk, hosszú évekre megőrizhessük egészségünket.
2011-09-14 22:13:49
