"Mint mindannyian, én (Filippo Ongaro) is sokat kaptam a szüleimtől, többek közt a génállományomat, ami közel sem tökéletes. Genetikai szempontból mindenkinek megvan az Achilles-sarka. Az én gyulladást szabályozó génjeim például olyan apró elváltozásokat hordoznak, amelyek hajlamossá tesznek a krónikus gyulladásra. Mindez pedig növeli annak rizikóját, hogy szív- és érrendszeri és ízületi betegségeim legyenek. A glikációba bevont gének magas AGE-szint (glikációs végtermékek, azaz cukrok által módosítot szöveti fehérjék) rizikójának tesznek ki, ami a gyulladásra való hajlammal együtt az Alzheimer-kór kialakulásának alapja lehet. Jó antioxidáns kapacitásom van, így meglehetősen védett vagyok a szabadgyököktől. A DNS-em "önjavító" képessége viszont nem túl jó, így hiába elég sötét a bőröm, oda kell figyelnem a direkt UV-sugárzásra, csakúgy, mint minden más potenciális veszélyre, amely génkészletemben raktározódik.
Mit jelent ez? Azt, hogy a génjeimben van megírva a sorsom és nekem semmi befolyásom rá? Szerencsére nem erről van szó. A génjeimben tárolt információk feltárása és azok elemzése inkább arra késztet, hogy egy alaposan kidolgozott megelőzési programot készítsek magamnak. Íme egy példa:
Tekintve, hogy a gyulladásért felelős génjeim nem működnek túl jól és a C-reaktív protein (CRP) szintem (a gyulladást jelző mutató) magas, úgy döntöttem, hogy a gyulladásos folyamatok elkerüléséhez egy kis adag aszpirinnel kezelem magam.
Hogy visszafogjam a cukrok és a protein összekapcsolódását, radikálisan megváltoztattam táplálkozásomat: kizárólag alacsony glikémiás indexű ételeket eszem.
Nem szedek antioxidánsokat, egy csomó növényi hatóanyagot viszont igen. Mindezt azért, hogy génállományom stabilitását és DNS-em önjavító képességét megőrizzem.
2014-02-18 12:15:18
Géntérképünk megismerése segít a megelőzésben
"Mint mindannyian, én (Filippo Ongaro) is sokat kaptam a szüleimtől, többek közt a génállományomat, ami közel sem tökéletes. Genetikai szempontból mindenkinek megvan az Achilles-sarka. Az én gyulladást szabályozó génjeim például olyan apró elváltozásokat hordoznak, amelyek hajlamossá tesznek a krónikus gyulladásra. Mindez pedig növeli annak rizikóját, hogy szív- és érrendszeri és ízületi betegségeim legyenek. A glikációba bevont gének magas AGE-szint (glikációs végtermékek, azaz cukrok által módosítot szöveti fehérjék) rizikójának tesznek ki, ami a gyulladásra való hajlammal együtt az Alzheimer-kór kialakulásának alapja lehet. Jó antioxidáns kapacitásom van, így meglehetősen védett vagyok a szabadgyököktől. A DNS-em "önjavító" képessége viszont nem túl jó, így hiába elég sötét a bőröm, oda kell figyelnem a direkt UV-sugárzásra, csakúgy, mint minden más potenciális veszélyre, amely génkészletemben raktározódik.
Mit jelent ez? Azt, hogy a génjeimben van megírva a sorsom és nekem semmi befolyásom rá? Szerencsére nem erről van szó. A génjeimben tárolt információk feltárása és azok elemzése inkább arra késztet, hogy egy alaposan kidolgozott megelőzési programot készítsek magamnak. Íme egy példa:
Tekintve, hogy a gyulladásért felelős génjeim nem működnek túl jól és a C-reaktív protein (CRP) szintem (a gyulladást jelző mutató) magas, úgy döntöttem, hogy a gyulladásos folyamatok elkerüléséhez egy kis adag aszpirinnel kezelem magam.
Hogy visszafogjam a cukrok és a protein összekapcsolódását, radikálisan megváltoztattam táplálkozásomat: kizárólag alacsony glikémiás indexű ételeket eszem.
Nem szedek antioxidánsokat, egy csomó növényi hatóanyagot viszont igen. Mindezt azért, hogy génállományom stabilitását és DNS-em önjavító képességét megőrizzem.
2014-02-18 12:15:18
